ERWIN WURM munkáival legutóbb 2000 telén találkoztam a Photographers' Galleryben, Londonban. A videókat és fotókat bemutató kiállítás címe - One minute sculpture - és helyszíne is jelzi, hogy munkáinak mûfaji besorolása nem teljesen egyértelmû. A besorolás is ,,csak" azért érdekes, mert Wurm bármilyen technikát is alkalmaz, a szobrászat alapvetéseivel foglalkozik mûveiben. ,,Videóim, fotóim és könyveim kivétel nélkül szobrok" - nyilatkozta. A londoni kiállítás akár egy happening dokumentációjának is beillene, õ azonban új megközelítéseket sugallva a szobrászat fogalmát tágítja ki.

A Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Barcsay termében hét tévén és egy projektált videón láthattuk az eltérõ hosszúságú szobrokat (Videomunkák 1989-2002). Körösényi Tamás és a Szobrász Tanszék több éve elkezdett kiállítássorozata, ,,A magyar modern szobrászat hagyományai" - kis kitérõvel - mintha éppen a korábbi koncepcióra reflektálna. Mit is jelent a szobrászat történetében a modern kifejezés? Mit takar a hagyomány fogalma?

Erwin Wurm One Minute

Erwin Wurm a nyocvanas években ember nagyságú festett fémlapokból készített figuratív szobraival hívta fel magára a figyelmet, és igaz, hogy továbbra is a szobrászat mellett teszi le voksát, de a fotó, a videó segítségével filmesíti meg azokat. Wurm az avantgárd szobrászat eredményeit, hagyományait továbbgondolva lép túl (vagy inkább át) annak kereteibõl úgy, hogy a technikai médiumok (illetve azok technikája) az, ami a szobrászat nyelve, hordozója lesz. Pillanatnyi szoborhelyzeteket, szoborszituációkat készít elõ, és videó segítségével kíséri végig életüket.

No de mi köze van ennek a szobrászathoz? - kérdezhetné a Szépmûvészeti Múzeum ókori gyûjteményének lelkes látogatója. Igaz ugyan, hogy az elnevezés a kiállításon csak az egyik címben köszön vissza explicit módon (One minute sculpture), a felvetett kérdésre a többi munka egyaránt alternatív megoldásokat keres. Az osztrák mûvész 1997-tõl készít egyperceseket. A különbözõ helyzetgyakorlatok, egyszemélyes ügyességi vetélkedõk (például vécékefe nyelén krumpli egyensúlyozása, szék lábának helyezése szemhéjra, sörösüvegek hónalj és láb közé szorítása és azzal való értelmetlen járkálás kísérlete) egyúttal a szobrászat mûfajának klasszikus interpretációit is megkérdõjelezik.

,,Mûveiben a szobrászat meghatározó alapfogalmait - térfogat, gravitáció, térbeliség - dekonstruálja", írja Hegyi Dóra a kiállításhoz készült kiadvány bevezetõjében. Az új mediális technikák segítségével olyan új paramétereket vezet be (vagy módosítja a régiekhez való viszonyt), mint az idõtartam, súly, statika, stabilitás, anyag, forma.

A szobor mint a hagyományos értelemben vett háromdimenziós plasztika esetében a végeredmény, a kész állapot kap jelentõséget, míg Wurm mûveiben azok létrejöttének folyamata hangsúlyos. A kiinduló állapot, majd a ,,szobor" összeomlása a mû szerves része. Sõt, inkább a kezdeti esetlenkedés, majd többnyire a végsõ összeomlás a meghatározó. A késznek tekinthetõ szobor egyensúlyi állapota egyébként is a legrövidebb ideig tartható fenn.

Erwin Wurm Qutsch + Wumm1.

Wurm vagy különbözõ tárgyakat ruház fel emberi tulajdonságokkal (Fat car), vagy az emberi test kerül tárgyakkal kapcsolatba úgy, hogy az érintkezés szokatlan, olykor morbid helyzeteket idéz elõ.

A folyamatosan bõvülõ szituációs komédia szobrászi variációiban Wurm az emberi test és a psziché korlátaira összepontosít. A dramaturgiát bárki követheti: tegyél egy tollat az orrodba, esetleg vödröt a fejedre, kis mûanyag fiolát a szemedre vagy tûzõgépet a szádba. A nyocvanas években készült munkáiban ruhadarabokból (pulóver, nadrág, egyéb felsõruházat) hajtogat formára szobrokat, 1992-es videójában (59 Stellungen) ruhaszobrait élõ emberi testek felöltöztetésével hozza létre. Az emberi test tömegének és plaszticitásának deformálásával furcsa, kéz- és lábnélküli, amorf, bár antropomorf formák jönnek létre, amelyek bizonyos ideig mozdulatlanok, szoborszerûek maradnak.

Shopping címû videójában (1995) is a ruha a fõhõs. Egy bordeaux-i Lothaire nevû férfi divatüzletben a két eltérõ nemû szereplõ - a tavasszal egyébként is célszerû réteges öltözködés jegyében - különbözõ ruhadarabokba paszírozza magát. A boxeralsótól a kabátig egészen pontosan 108 ruhával kerülnek kapcsolatba, a polcon maradtakat pedig szatyrokba téve távoznak. Az öltözködési procedúra, a rétegek egymásra rakása a szobrászi processzust, annak is a hagyományos formáját idézheti fel. Az anyagok halmozódása a figura kerületét, egyúttal súlyát is növeli, így a kiinduló forma (az emberi test ruha nélkül) is folyamatosan változik, alakul, mint ahogy a szobor is az anyag hozzáadásával, egymásra halmozódásával épül fel.

A statikus mûtárgy ideájának megváltoztatásával a mû létrejöttének folyamata, az élõ emberi test szoborrá alakulása kap jelentõséget. Ebben igaz, nem Wurmé az úttörõ szerep (lásd GILBERT éS GEORGE vagy BRUCE NAUMAN munkásságát), õ az idõ tényezõjének és a szobrászi formának az összekapcsolásával módosította elõdei törekvéseit.

A szobor létérõl, lényegérõl a mû eltûnésére, a bemutatás módjaira helyezõdik át a hangsúly, csakúgy, mint a performansznál. Ez még inkább jelentõséget kap azáltal, hogy a mûvek sokszor banális, nevetséges dramaturgiára épülnek. A banalitás ugyanakkor a szobor létrehozásának nehézségét, lehetetlenségét is jelezheti (például széken ülve fejenállás), mégsem érzünk sajnálatot, részvétet, amikor többszöri nekifutásra sem sikerül a szereplõnek teniszlabdákon állva egyensúlyozni. Az elõre sejthetõ, megvalósíthatatlan cselekménysor már a kezdeti képsornál mosolyra fakaszt.

Wurm munkáinak legnagyobb érdeme a téri, tárgyi és idõbeli dimenziókkal való foglalatoskodás, és nem utolsósorban a játékosságra való hajlam. Kistányéron egy alma különös rejtélybõl kifolyólag (netán mágnes van a dologban?), látszólag emberi beavatkozástól függetlenül sprintel az asztallapon (The Other 2001/2002), vagy szokatlan kameraállásból következõen a gravitáció törvényei kérdõjelezõdnek meg, amikor egyik pohárból a másikba önti emberünk a vizet (Memory, 1994-2000). A filmen látottak megismétlése, hacsak nem az ûrben kíséreljük meg, lehetetlen vállalkozás. Wurm sikerét jelzi az is, hogy az egyperces sorozat kommercializált adaptációjára is megbízást kapott (Chic Cliks: Creativity and Commerce in Contemporary fashion Photography, Boston ICA). Az egyik ilyen opusban egy divatlapszerkesztõ szájában összetekert magazin tart, egy másikban modell áll, fején és lábain Prada bevásárlótáskákkal.

A Barcsay teremben a padlóra helyezett tévékészülékek kissé megnehezítették a befogadást. Talán kényelmesebben élvezhettük volna a mûveket hatalmas párnákon fetrengve, bár valószínû, hogy a rendezés koncepciójába tartozott, hogy pár perces - ki meddig bírja - térdeléssel vagy guggolással mi is szobrokká alakuljunk. Miért is ne?