A több mint száz mûvet bemutató tárlat (amibe a festmények, installációk mellett benne foglaltatnak a publikált szövegek és performance-ok is) nem követ idõrendi sorrendet, sõt nyitódarabjai éppen a legfrissebb, 2001-2002-ben készült Homes from homes 1. és 2., amely a mûvészek szándéka szerint a múlt és a jelen közötti összekötõ kapocs szerepét tölti be, s egyben jelezni kívánja a csoport mûködésének folytonosságát is. A két, egymással szembefordított, lábakon álló deszkalapon azonos mûveket, a korábbi években készültek kicsinyített vagy kissé módosított másolatait láthatjuk, az egyiken hagyományos módon, a másikon ferdén elhelyezve. A másolatokból egy harmadik példány is készült, ezek a kiállítás különbözõ pontjain, sokszor váratlan helyen bukkannak fel, a mûvészek megfogalmazása szerint ,,vírusjelenség" formájában. Az intézményes keretektõl idegenkedõ, a hagyományos kiállítás-rendezési szabályok alól kibújni vágyó mûvészek a Homes from homes 1. és 2.-vel , amely lényegében áttekintése és összegezése eddigi munkájuknak, tulajdonképpen saját retrospektív kiállításukat hozták létre a kiállításon belül.

Art & Language The Studio at 3 Wesey Place, 1982

Az Index, a konceptuális mûvészet egyik alapmûve, 1972-ben a documenta V. kiállításán szerepelt elõször. Az irattartó fémszekrények kihúzható fiókjai a csoport tagjainak (ebben az idõszakban tízen voltak) részben már megjelent, részben kiadatlan írásait õrzik, az egyik falon pedig azoknak téma szerinti felsorolása található, az egész teret betöltõ, fehér alapon fekete betûkkel. Az érdeklõdõ, miután a falon kiválasztotta az õt érdeklõ szöveget, könnyen kikeresheti az irattartóból. Az Index-szel látvánnyá akarták alakítani, egyúttal hozzáférhetõvé tenni az eszmecserék, vitairatok, kritikák, beszélgetések írásos dokumentumait. Ugyanebben a teremben találkozhatunk az 1998-99-ben készült Wrongs Healed in Officiel Hope-pal is, ami nem más, mint az 1972-es Index közel három évtizeddel késõbbi, saját korához igazodó újrateremtése. Az irattartószekrények ezúttal nem valódiak, nincsenek kihúzható fiókok, a hangsúly a dekoratív hatáson van. A szekrények színesek, formájuk is változó, van közöttük hagyományos és sokszög alakú is. Az oldalukra írt pornográf angol szövegek francia fordítása egyelõre nem áll a látogatók rendelkezésére, és lehet, hogy késõbb sem fog, ha a hatóságok elutasítják annak folyamatban lévõ engedélyeztetését. A háttérfalat, akárcsak az Index esetében, itt is írás tölti ki, de a fehér alap helyett színes, piros, sárga, kék négyzetekbe írva, amit néhány dekoratív, geometrikus díszítõelem egészít ki. Az Untitled painting, ami nem más, mint egy saroktükör, akkor született (1965-ben), amikor még nem létezett a csoport elnevezése, de néhány mûvész már közösen dolgozott. Ugyancsak korai mûnek számít az Abstract címû festmény, amelynek világos szürkére festett vásznán sötétszürke betûkkel a festék vegyi összetétele, ,,Titanium calcium 83 %, Silicat 17 %" olvasható. A Secret Painting (1967-1968) monokróm fekete kép, amely mellett a következõ felírat olvasható: ,,Ennek a festménynek a tartalma láthatatlan: a tartalom dimenziója és jellege állandó titok marad, csak a mûvész által ismert."

Art & Language Untitled Painting, 1965	Art & Language Portrait of V. I. Lenin in the Style of Jackson Pollock V., 1980

A felsorolt alkotások az Art & Language-nek a modernista festészettel szembeni, a hatvanas évek második felében kialakult állásfoglalását fejezik ki.

A látvány és az írás viszonyának vizsgálata kezdettõl fogva, és mind a mai napig az Art & Language érdeklõdésének középpontjában áll. Ennek egyik példája a 1978-ban született Flags for Organisation. Az egyik falat olyan rikító színû kék, zöld, narancs és sárga zászlók borítják, amelyeket egyetlen nemzet sem használna, közepükön Rockefellernek az 1968-os elnökválasztási kampányában használt ,,logo"-jával. A szemben lévõ falon bekeretezett lapokra nyomtatott szövegekkel, egy nem létezõ szervezet mûködési szabályzatával találkozunk. A pontokba szedett írás többek között a társadalmi szabadsággal, emberi értékekkel, egyéni boldogulással, a reklám napjainkban elhatalmasodott befolyásával foglalkozik, és az amerikai társadalommal, a mûvészet és a hatalom viszonyával foglalkozó gondolatokat indít el a nézõben. A látvány és az írott szöveg kapcsolata jelentkezik az 2001-ben készült Over the Trees-ben is, ahol színes mûanyag fóliára írt, megint csak pornográf szövegeket tartalmazó külön-külön bekeretezett ,,képek" egy egységet alkotva, dekoratív hatású alkotássá állnak össze.

A hetvenes évek ironikus hangvételû poszter-sorozatából, amelyeknek egy részét az Art - Language folyóiratban jelentették meg, a szocialista realista politikai propagandára történõ nyilvánvaló utalás olvasható ki, ugyanakkor e poszterek azokkal a konceptuális mûvészekkel szembeni ellenkezõ álláspontjukat is tolmácsolják, akik a 1970-es évek végén úgy vélték, hogy mûvészetüknek közvetlen politikai hatása lehet. Az Art & Language meggyõzõdéssel vallja, hogy közvetlen módon sem a festmény, sem bármely más képzõmûvészeti alkotás nem képes befolyásolni a fennálló politikai, társadalmi és gazdasági körülményeket.

Mindazokat a problémákat, gondolatokat, kételyeket, amelyek beszélgetéseik során a festészettel kapcsolatban felmerültek, a csoport tagjai a valóságban is megpróbálták vizsgálni. A nyolcvanas évek elejétõl számos festmény született. Egyik sorozatuk, a Portrait of V. I. Lenin, Pollock stílusában, vászonra spriccelt festékkel készült. A nagyméretû festmények mellett ott találjuk a gondosan kivitelezett, Lenint élethûen ábrázoló tanulmányrajzokat is. A stílus kiválasztásának természetesen jelentése van: Pollocknak, a modern festészetre meghatározó hatást gyakorló mûvésznek, a nyugati világ festõmodelljének stílusa és a szocialista realizmus találkozik össze, szembesül egymással a portré-sorozatban. A Hostages-sorozathoz tartozó, 1988-92 készült festményekben azt a szóban és írásban is gyakran megvitatott, címében is kifejezett problémát dolgozzák fel, hogy a festmény, de általában véve bármely képzõmûvészeti alkotás bizonyos szempontból annak a helynek a rabja, ahol bemutatják, mert a nézõben kialakult képet nagymértékben az határozza meg, hogy milyen összefüggésben, milyen körülmények között látja azt.

A csoport tagjainak alapelve, hogy akár közös, akár egyéni munkáról van szó, szerzõjük mindig maradjon homályban, éppúgy mint a mû születésének körülményei. Talán éppen azért határozták el annak a hatalmas méretû képnek a létrehozását, amely mûhelyüket mutatja be, hogy némiképp kielégítsék a közönség érdeklõdését és elejét vegyék a további kíváncsiskodásnak. A The Studio at 3 Wesley Place Courbet mûtermének alapterületét mintául vevõ 343 x 727 cm-es felületen ábrázolja a mûterem színes összevisszaságában álló, ülõ, térdelõ, munkába merülõ mûvészeket, és a háttérben itt-ott felfedezhetjük saját alkotásaikat, valamint a nagy elõdök, Manet, Picasso vagy Braque ismert festményeit is.

Aki a kiállítás megtekintése után úgy véli, hogy nem talált rá valamennyi felvetett kérdésre adott válaszra, aki számára maradtak homályos pontok a nehezebben megérthetõ mûvészi megoldásokban, az jól teszi, ha megvásárolja a teljes anyagot feldolgozó, mintegy hétszáz szöveget is tartalmazó CD-romot.