– Pápai Emese: A '90-es éveknek, mint tematikának hagyománya van Gyõrben. Ebben az évben már harmadszor vállalkozott arra a Városi Mûvészeti Múzeum, hogy korábbi és legújabb szerzeményeit nagyszabású, reprezentatív kiállítás keretén belül tárja közönsége elé. Hogyan került Gyõrbe A 90-es évek címû kiállítás-sorozat^* anyaga?

– N. Mészáros Júlia: 1999-ben Prosek Zoltánnal, aki akkor a galériavezetés mellett részmunkaidõs mûvészettörténészként dolgozott nálunk, elhatároztuk, hogy felgyorsítjuk a múzeumi gyûjteményfejlesztést, hogy legyen egy reprezentatív kortárs mûvészeti anyagunk, amely meghatározza jelenlegi és jövõbeni, nemzetközi kontextusú múzeumi tevékenységünket. Mivel éves költségvetésünkbõl – tehát az önkormányzati támogatásból – valamint pályázatok révén csak néhány mûalkotást tudtunk vásárolni, elsõsorban letéti gyûjteményben gondolkodhattunk, amit évente kívántunk bemutatni, hogy alkalmat teremtsünk a látogatóknak a gyûjtemény megismerésére, magunknak pedig a válogatásunk értékelésére és döntéseink véglegesítésére. Végül is ezek a bemutatkozások az intézmény önmeghatározási kísérleteivé is váltak egyben.

A letéti gyûjtemény kialakítását azonnal megkezdtük, s most harmadszor tártuk a nyilvánosság elé, hol tartunk az építésével. A kiállítás a '90-es évek képzõmûvészetérõl adott képet, lehetõség szerint kronologikus sorrendben, ügyelve a jelentõs mûvészek és meghatározó irányzatok teremtette hangsúlyokra és a közöttük levõ összefüggésekre. Különbözõ kontextusba helyezve a mûalkotások új értelmet nyernek, új jelentéstartalommal gazdagodnak. Ezért keressük számukra legmegfelelõbb helyeket az Esterházy palota barokk teremsoraiban.

N. Mészáros Júlia Fotó: Rosta József

– Milyen koncepció alapján gyarapodik a gyûjtemény?

– A 70-es évek végétõl készült mûalkotásokkal indul a gyûjteményünk, ami a nemzetközi rajz-és grafikai biennálék anyaga mellett elsõsorban a nemzetközi mûvésztelepeken készült mûvekkel gyarapodik évrõl-évre. (A magyar és külföldi résztvevõk közül így kerültek hozzánk többek között Bohus Zoltán, Budahelyi Tibor, Csiky Tibor, Fajó János, Gaál Tamás, Lugossy Mária, Trombitás Tamás, Várnagy Ildikó, valamint Eugenia Gortsthakova, Robert Jancovic, Toshimi Kitano, Pavel Makov és Jana Šindelová mûvei.) Ezen kívül ajándékba kaptunk egy kisebb, de jó színvonalú festménygyûjteményt, s néhány rajzot, amit Váli Dezsõ és mûvészbarátai (Klimó Károly, Kovács Péter, Molnár Péter, Szüts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Vojnich Erzsébet és mások) ajánlottak fel, fõleg a 80-as és a 90-es évek elején készült munkáik közül. Mindezek mellett vannak 1994-tõl, tehát intézményünk megalapításától kezdõdõen a nálunk kiállított mûvészektõl (El Kazovszkij, Gaál József, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Nádler István, Bukta Imre, Deli Ágnes stb.) vásárolt mûveink. Ezt a meglévõ kortárs gyûjteményt fejlesztjük tovább úgy, hogy a 90-es évek magyar képzõmûvészetére koncentrálunk. Akárcsak más, hasonló arculatú gyûjtemények, mi is szisztematikusan szeretnénk gyûjteni és fontos mûveket, ezért igyekszünk minden lényeges hazai mûvészeti jelenségre odafigyelni, s kiemelkedõ színvonalú mûalkotásokat választani.

– Miért esett a választás éppen a 90-es évek mûvészetére?

– Úgy láttuk, ez az az idõszak, amit megéltünk, kellõ közelségbõl ismerünk, s mégis elég rálátásunk van már az értékeléséhez, de amelynek reprezentatív alkotásai hiányoznak a gyûjteményünkbõl. És persze, az is motivált bennünket, hogy olyant csináljunk, ami még nincsen, azaz próbáljunk meg az új mûvészet eredményeibõl kiindulva, annak sajátosságaira koncentrálva, lehetõség szerint teljességre törekedve gyûjteni egy idõszakot, majd ez alapján tovább lépni.

A '90-es évek III., Pinczehelyi Sándor és Soós Tamás mûve Fotó: Rosta József

– A legutóbbi kiállításhoz ki válogatta az anyagot? Mi volt a kiállításrendezési koncepció?

– Legutóbb én válogattam a kiállítás anyagát, miután Prosek Zoltán már nem dolgozik nálunk.

A legelsõ az õ feladata, a második kettõnk közös munkája volt. A mostani kiállítást fõleg az motiválta, hogy egybelátva törzsgyûjteményünk és új, letéti gyûjteményünk anyagait, felmérjem, mely mûveknek kell az elkövetkezendõkben idekerülniük, hogy valóban átfogó képet tudjunk adni a 90-es évek fontos képzõmûvészeti teljesítményeirõl. Az utóbbi mûtárgycsoportban számos olyan, egyelõre hiánypótló szerepet betöltõ, a korszak szempontjából meghatározó fontosságú alkotás tartozik, amely reményeink szerint a tervezett folyamatos gyûjteményi fejlesztés során alkalomadtán az intézmény tulajdonába megy majd át.

– Miben különbözik a három kiállítás? Van-e átfedés köztük?

– Több mû látható volt már valamely elõzõ tárlaton, de alapvetõen mindegyik kiállítás különbözött egymástól. Minden alkalommal más szempontokra helyeztük a hangsúlyt, ezért új kontextusba kerültek a letéti mûvek és nagyon sok tanulsággal szolgáltak. Elõször néhány, az idõsebb generációhoz tartozó, jelentõs és elismert mûvésztõl – Bak Imre, Birkás Ákos, Halász Károly, Klimó Károly, Konok Tamás, Maurer Dóra, Pinczehelyi Sándor stb. – válogattunk a munkásságuk legújabb korszakára jellemzõ, a 80-as években elért eredményeiket meghaladó alkotásokat. Másodszor inkább a fiatalabb generációkhoz tartozóktól – Baranyai Levente, Bánföldi Zoltán, Beöthy Balázs, Deli Ágnes, Gábor Áron, Koncz András, Köves Éva, Koronczi Endre, Kótai Tamás, Szacsvay Pál – kértünk új mûvészeti gondolkodást tükrözõ mûveket. Mindkét alkalommal szerepeltettünk olyan alkotást is, amely nem volt a miénk, s a kiállítást követõen nem is maradt nálunk.

Harmadszorra a teljes idõszak mûvészetére jellemzõ, 1994-tõl hozzánk került munkák bemutatása volt a cél, vagyis az eddig külön-külön kezelt gyûjteményegységekbõl egy olyan válogatás, amely a 90-es évek progresszív eredményeit reprezentálja. Külön hangsúlyt helyeztünk az adott korszakot különösen jellemzõ, az új médium, a számítógép segítségével elõállított alkotások bemutatására. Ezért szerepeltettünk olyan munkákat is, amelyeket a tavaly októberben megrendezett 6. Nemzetközi Rajz és Grafikai Biennálét követõen vásárolt a múzeum – Lévay Jenõ Zsoltár (1998) címû mûvét Nagy Gábor György egy nagyobb sorozatból származó két elektrografikus üvegcsendéletét (Morandy copy 3, 9, 2001), Haász Ágnes két körbe zárt, különös mozdulatokat reprodukáló számítógépes nyomatát (Térfigura sorozatból: Belül, Kifelé, 2001) –, s így került a falakra A. Nagy Gábor két kompozícióija is, amely a számítógép monitorok mûködési elvét követve, a látványt különbözõ színû négyzetrácsokká transzformálja (Christine, Tûsarok, 2000).

A '90-es évek III., Birkás Ákos és Körösényi Tamás mûvei Fotó: Rosta József

– A kiállítások szerzeményezés alapjául is szolgáltak. Mekkora rész a saját anyag?

– Természetesen nagyon fontos számunkra, hogy a letétbe kért mûvek közül a legjobbak a törzsgyûjteményünkbe kerülhessenek. Sajnos, nagyon sok pénz kellene hozzá, és lehetséges, hogy nem fogják a mûvészek kivárni, amíg rendelkezni fogunk vele. Ma már szinte senkit nem motivál, hogy múzeumi gyûjteménybe kerüljön a munkája, ha a múzeum évekig nem tudja megvásárolni, és ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetünket.

Visszatérve a kérdésre, a kiállított mûvek fele letéti anyag (közülük 3 mû magángyûjtõtõl való), a többi már törzsgyûjteményünk része. Ha a teljes gyûjteményünket nézzük, sajnos a festmények nagy része és az installációk még nem a mieink, azaz továbbra is csak letétben vannak nálunk.

A '90-es évek III., Koncz András, Várnagy Ildikó és Körösényi Tamás mûvei Fotó: Rosta József

– Változott-e a koncepció az évenként rendezett kiállítások után?

– Tulajdonképpen nem, hiszen a gyûjtemény folyamatosan bõvül és fejlesztése nem zárult le, a kiállítások ezt követik nyomon. Szükséges azonban gyorsabban és több irányba bõvíteni gyûjteményünket és megteremteni bemutatásuk technikai hátterét. A kortárs mûvészet olyannyira megváltozott, hogy ma már nem lehet hagyományos képzõmûvészeti ágban és mûfajokban gondolkodni, tehát az új vizualitást meghatározó médiákra és a multimediális mûvészetre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani és ez újabb- és újabb feladatot ró ránk.

A '90-es évek III., Trombitás Tamás, Haász István és Konok Tamás mûvei Fotó: Rosta József

– Merre, milyen irányban akarjátok fejleszteni ezt a gyûjteményt?

– Elsõként szeretnénk megvásárolni mindazon mûtárgyakat, amelyek közvetlenül a mûvészektõl vannak letétben nálunk: a kiállított mûvek közül fõleg festményeket, objekteket, két diamûvet, s két szobrot, valamint a korábbi kiállításokhoz kölcsönkértek közül az installációs munkákat és két nagyméretû komputergrafikát (így pl. Bak Imre, Birkás Ákos, Kámán Gyöngyi, Klimó Károly, Koncz András, Kopasz Tamás, Nagy Kriszta, Szacsvay Pál, Trombitás Tamás és Vincze Ottó munkáit). Ha ez sikerül, már van egy színvonalas gyûjteményünk, amit a továbbiakban videomûvekkel és más médiákkal, papír-és könyvmûvészeti alkotással, multimédiás installációval, interaktív mûvekkel egészítünk ki.

Másodszor – mivel újabb, az önkormányzattól kapott feladatként mi mûködtetjük a Gyõri Grafikai Mûhelyt, ami egyúttal nyári, nemzetközi mûvésztelepünk fõ bázisa is – szeretnénk folyamatosan mûködõ nemzetközi alkotómûhellyé fejleszteni, hogy a szisztematikus múzeumi gyûjteménygyarapítást szolgálja.

– Reprezentatív katalógus is készül a múzeum gyûjteményébõl. Mikorra várható a megjelenése?

– A kérdés igazán aktuális, júniusban.