Ha nem rendelkezünk akkora vagyonnal, hogy kiruccanhassunk a kozmoszban keringõ ûrállomások egyikére, maradjunk otthon, és képzeletünkben induljunk el valamely távoli galaxis felé. Ha mindeközben létezik egy velünk egy idõben született testvérünk, akkor máris érdekes elméleti problémára fókuszálhatjuk figyelmünket, az úgynevezett ikerparadoxonra. Ez egy téridõ-rejtvény, melynek kiindulási pontja, hogy egy ikerpár egyik tagja egy gyors ûrhajóban – legyen ez szinte olyan gyors, mint a fény sebessége – elutazik a Földrõl 80 évre. Ha a Földön maradó megnézhetné testvére óráját, azt tapasztalná, hogy az lényegesen lassabban jár, mint a sajátja, azaz – s hogy ezzel kissé gyermeki módon zanzásítsam az Einstein-féle relativitás-elméletet – az idõ mindig módosul, amikor egy tárgy a megfigyelõhöz képest mozog, vagy másként: nincs abszolút tér és és nincs abszolútnak tekinthetõ idõ. Ebbõl következik (vagy következne), hogy a földre visszatérõ ikertestvér landoláskor éppen fele annyi idõs (esetünkben 40 éves), mint bolygónkon maradó társa.

A végkövetkeztetés igazságtartalmát nem áll módomban verifikálni, hiszen nem vagyok fizikus, ellentétben György Katával, aki fizika-matematika diplomával is rendelkezik – én magam lemaradtam a gráfok és mátrixok megértésénél, nem beszélve a differenciál-topológiáról, a kombi-natorikus geometria kérdéseirõl vagy a véletlenszámok generálásának szabályszerûségeirõl.

S bár ez utóbbi matematikai gyakorlat György Kata számos korábbi munkáját inspirálta, mégsem csakis ezért említem mindezt. Hanem mert a mûvésznõ által felvetett problémák, kérdések, egyszóval az általa készített mûalkotások mind-mind olyan – a relativitás-elmélet által is érintett – fogalmak körül mozognak, mint az idõ, a tér, a fény és a mozgás. Eme állítás érzekeltetésére induljunk ki a mûvésznõ által készített 35 kártyapárból álló memory-játékból, amely az egymáshoz rendelhetõ képeken kívül tartalmaz egy két részletbõl összeállítható szöveges állítást is: az idõ linearitása csak megszokás. A kártyákon öt év munkájának „melléktermékeként" összegyûlt képek láthatók: megvalósult és el nem készített munkák vázlatai, háromdimenziós számítógépes modellek, manipulált és nem manipulált fotók, grafikák vagy épp talált rajzok.
E kis méretû képek egyrészt megvalósítanak egy speciális névjegyfunkciót. Azaz kiterítve látjuk, mintegy egyidejûleg a múltat (a mûvésznõ oeuvre-jét) és egy esetleges (mûalkotásokban realizálódó) jövõt. E képecskéken játszva felismerhetjük György Kata matematikusi elõképzettségének lenyomatát – a bineáris kódolást vagy a kiállításon is látható, öt szabályos háromdimenziós sokszög (másként platoni test) éleit szétrántó torzítás egyik elõ- (vagy utó-?) darabját – de épp oly könnyedén bele is láthatjuk azt – gondolok itt például arra a vajassüteményre vagy kézizom-erõsítõ gumikarikára hasonlító sárga tárgyra, amely kísértetiesen emlékeztet egy speciális algebriai görbére, a tóruszra. De találhatunk a kiállított mûvekhez készült elõtanulmányokat, például a látást zavaró, a szem felületén megjelenõ kis vonalkák rajzát (illetve utazós képeket, de errõl késõbb).

A múlt felevenítése és egyidejûsítése mellett a mûvésznõ a memory-játék alapelvének felhasználására épít. A felfordított és e kiállításon – a korábbi elrendezésekkel szakítva – lineárisan elhelyezett kártyák sem változtatják meg az egyetlen lehetséges befogadói magatartást, azaz azt a játékszituációt, amikor egyszerre kell látnunk a jelent és a múltat, hiszen a párosítást csak az emlékezetünkben megõrzött és felidézett képek és pozíciók együttállásakor tudjuk elvégezni. Idõutazás ugyanis létezik – állítja több korábbi mûvében is György Kata, idézem: „emlékezetem által a múltamba, képzeletem által a jövõmbe projektálhatom magam". Persze a valóságban is tapasztalhatunk és átélhetünk olyan helyzeteket, amikor a múltat látjuk: például amikor több milliárd évvel ezelõtt létrejött, s akár már nem is létezõ távoli csillagok fényében gyönyörködünk. A kozmikus fények megidézése szerepelt György Kata egy korábbi fény-mûvében is. Ezen interaktív alkotásban a nézõ elhalványuló tükörképének helyén fényesedett ki az univerzum – de ez már talán egy sokkal nagyobb utazás, mint amit a Collegium Hungaricum étkezõ- s olykor kiállítóterme még elbír.

A kiállított mûvek között felfedezhetünk inkább földhöz kötött, bár eléggé szürreális utazásokat és utazókat: mint amikor a bálnák kimásznak a partra és útrakelnek. A bálnák – ezek a szabályos kis üvegtestek, önmagukba forduló malaclopók, áttetszõen zárt világok – felbukkannak a memory-lapok egyes modellképein; úgy úsznak a virtuális kozmoszban vagy a kéklõ ég elõtt, mint megannyi azonosíthatlan tárgy, magyarul ufó. Nem kevésbé meghökkentõ felbukkanásuk egy-egy hétköznapi helyzetben (tengerparton vagy lilahagymák közt megbújva), mintegy beleállandósulva egy számukra ismeretlen és idegen világba. Ebben az esetben a szituáció furcsasága minden befogadóban más és más képzet- és érzelemtársítást indukál, ellentétben például azzal az esettel, amikor a memory-kártyákon elégedetten nyugtázva felismerjük (vagy felismerni véljük) Párizs vagy Velence városának egy-egy részletét. Míg ezeken a képeken az utazás valamiféle azonosítható vég- vagy nyugpontján vagyunk, addig György Kata legújabban készült sorozata egy másik állapotot mutat.

Az egy (vagy több) utazás közben készített fényképek alapján létrehozott számítógépes nyomatokból háromdimenziós fény-képek készültek, amelyek nem a szokásos kiállítótermi, hanem hátsó, belsõ megvilágításuktól fénylenek. Házak, autópályahíd, havas mezõ, komor ipari létesítmény, útjelzõtáblák. Egy (vagy több) véletlenszerû mozgás kimerevített és egymás mellé rendelt idõpillanataiból, egy relatívnak tekinthetõ valóságból létrejött egy új, pszeudo-perspektíva, kvázi-tér és ál-idõ által meghatározott és elrendezett imaginárius világ. Egy különös téridõ mûvészet.

Néhány matematikus szerint elképzelhetõ, hogy minden egyes döntéshozásunk során egy-egy új univerzumba lépünk be. A multiverzumok együttállásából bárki szabadon választhatja György Kata világát (és kiállítását) is. Akár van ikertestvére, akár nincs: nem fogja megbánni.

(A Collegium Budapestben elhangzott megnyitó szövegének szerkesztett változata.)