Gyõrffy László újabban mutánsokat fest. Fotórealista arcképein egy-egy részlet – ahogy a katalógusban állítja – „formailag vagy minõségében eltér a látvány egészétõl". A kis eltéréseken alapuló mûvészeti mutáció a festészet nyelvén idézi meg a természettudományos mintákat követõ, újkeletû esztétikai irányzatokat, amit olyan kulcsfogalmak jeleznek, mint a memetika vagy a transzhumanizmus. A nyugati eszmetörténet a fejlõdés-centrikus gondolkodás empirikus alátámasztásához egészen a természettudományok forradalmáig várakozott, pontosabban, addig amíg meg nem jelent A fajok eredete.

A lineáris fejlõdést valló darwinizmus szellemes és könnyen kezelhetõ hipotézisének, az evolúciótannak jövõbe mutató kérdéseire viszont sok esetben (pl. mutáció) már csak a genetika adta meg a választ. Ez nemcsak tudománytörténet – a fejlõdésbe vetett hit az egész 20. században és ma is meghatározza a mûvészetrõl szóló diskurzust. A mûvekkel túltelített kultúrpiacon Boris Groys szerint a szelekció alapját több mint száz éve az alkotások innovációs tulajdonsága jelenti¹. A modernitással az újdonság, a nóvum és az originalitás került a figyelem középpontjába.

A biológia nyelvén: az a festmény kerülhet ki gyõztesen az érvényesülésért folytatott kép-harcból, amelyik – miközben megõrzi az eddigi jó géneket (Richard Dawkins szerint mémeket) – produkál egy új génmutánst. Vagyis a hagyomány bejáratott és megszokott elemeit vegyíti a trendy, modern, újszerû és originális komponenssel. Ezt a kegyetlen mûvészeti konkurenciaharcot választják témájuknak Gyõrffy László legújabb mutáns-festményei: trendynek maradni!

A Nõi portré korszerûtlen expresszív burjánzással címû kép precíz realizmusát a fényképszerû nõi portré hajából kiáradó plasztikus ecsetnyomok törik meg. Az expresszív formanyelv jelképezi azt az elavult stílust, amit a fotórealisták fõorákuluma, a Photoshop kizárt a korszerûség eszköztárából. Persze az orákulum is maga alatt vágja a fát,
a jól ismert filterek sorra kopnak ki a kiállítótermekbõl (például a mindenható motion blur – a teljes képfelületet elkenõ/elmosó parancs). Gyõrffy is váltogatja a grafikus szoftver eszközeit, fõiskolás képein még a pixelek, késõbb a torzítások és elmosások, mostanában pedig elsõsorban a wave-effectek uralkodnak. A gyors változtatásokat sürgeti a korszerûtlenség. A tiszta színekben játszó „expresszív burjánzás" átkanya rodik a Feloldódó múzsa mobil helyzetben (2002) címû vászonra is, ahol átlényegül a sebesség szimbólumává. Az expresszív vonalnyalábban elveszõ nõi láb és az autó mögött elmosódó háttér mutatja a „mobil múzsa" által diktált szédült mûvészi tempót. Gyõrffy pedig követi a csábosan mosolygó nõt: festészete beszáll a mûvészpiac törvényeivel szabályozott száguldó cirkuszba.

Gyõrffy László Könnyûipari alkalmazott génkezelt gyümölccsel, 2001 olaj, vászon, 150x100 cm	Gyõrffy László A Floppyra másolhatatlan mûvész, 2002, olaj, vászon, 100x70 cm

A Piacképes festészeti projekt (2001) címû korábbi képén a GYÕRFFY márkanevû benzinkútnál tankolja a benzinkutas – talán éppen – a múzsa autóját. A festék benzinként tölthetõ áruvá válik, hogy a mûvész nevének piacképes védjegyével ellátva garantálja a Trend által diktált sebességet.

A festészetek nemcsak a legfrissebb mûvészeti tendenciákkal kell lépést tartani, mivel a darwini struggle for life az egész vizuális kultúrát áthathatja. Gyõrffy pedig – a fiatal fotórealista nemzedékkel együtt – felveszi a versenyt a reklám- és a tömegkultúra tempójával is. A frissességüket vesztett, elöregedett témák visszavonulót fújnak: az egy-két éve festett személyes klónsorozat megadja magát a Lucas-univerzum – totális médiahátszéllel érkezett – birodalmi klónjainak. Helyét a lektûrök, ponyvák, rétegmagazinok, filmsorozatok és videóklipek szubkultúrájának másik állandó szereplõje, a mutáns foglalja el.

A mutánsok – származzanak akár a cyberpunk high-tech világából, mint a kocsiban ülõ, bõrkabátos „mobil múzsa", idézzék a fantasyk okkult légkörét, mint a Gyönyörû mutáns (2002) egzotikus varázslónõje vagy utaljanak akár a sci-fi atmoszférára, ahogy a Könnyûipari alkalmazott génkezelt gyümölccsel (2001) címû kép falanszteri figurája teszi – mindenképen a szubkultúrából tömegkultúrává avanzsált képi világ részét képezik.² Mindez így túl hátborzongató és taszító. A nagybetûs Mûvészet ballasztjának szétpukkasztása, illetve az elefántcsonttorony elhagyása még nem kell, hogy maga után vonja a mûvészeti ámokfutás teljes értékinflációját. Gyõrffy nem is kótyavetyéli el sem a minõséget, sem a hagyományt. A fotórealizmus posztmodern kalandja a vizuális tömegkultúrával csak közönségszerzõ expanziót jelent. Gyõrffy professzionálisan és bravúrosan fest; az olajfesték gondosan megmunkált izgalmas felülete nem adja fel a klasszikusok mívességét, a vásznon szaladó ecset finom játékát és az anyagábrázolás apró mesterfogásait. A Floppyra másolhatatlan mûvész (2002) címû képet, a mutáns festõ szomorú önarcképét áthatja az egyediség-kultusz bizarr melankóliája. Mert a mutáció nemcsak a darwini képküzdelemben túlélõ, domináns festészet-mém jelképe, hanem az átlagos szériapéldányok konzumvilágától különbözõ egyedi mûalkotások és a magányos mûvészindividuum szimbóluma is.